Az anyukam.
Amikor a második világháború elején a Szovjetunió megtámadta Finnországot, sok finn szülő a gyermekét a biztonságot jelentő, semleges Svédországba küldte. Közöttük volt a kilencéves Eero is, akinek az édesapja elesett a fronton. A kisfiú nevelőszülőkhöz, a Jönsson házaspárhoz kerül a távoli vidéken. Nevelőapja, Hjalmar szerető és gondoskodó természet, ám nevelőanyja ridegen viselkedik vele. Nemrégiben veszítette el ugyanis egyetlen gyermekét. Kirsti és Eero nehezen találja meg a közös hangot, az asszony csak lassan fogadja el a kisfiút.

Elvarázsolt április.
Tavasz az olasz tengerparton. Szinte érezzük a virágok bódító illatát, a szellő lágy fuvallatát, az ódon ház szobáinak meghitt hangulatát. Ide menekül a reménytelenül esős Londonból négy hölgy. Lotty, egy üzletember nyílt szívű felesége; Rose, egy bestseller-író vallásos neje; Caroline, a szépséges és dúsgazdag leányzó; és Mrs. Fischer, az elhunyt "nagyságok" emlékéből élő idős özvegyasszony. Hozzák magukkal elveiket, szokásaikat, életstílusukat, hogy később talán nem is annyira az áprilisi varázs, mint inkább lassan beérő egymás iránti megértésük hatására más emberként térjenek vissza Angliába.

A sátán menyasszonya voltam
GYERMEKKOR
Írországban születtem, Dublin városában, hét gyermek közül másodikként. A munkanélküliség kényszerítette családunkat arra, hogy Angliába költözzék, ahol aztán életem nagy részét töltöttem. Gyermekkorom évei egyre nehezebbé váltak, ahogy anyám egészsége romlott. Szakaszosan visszatérő súlyos elmebaj tört rá, ami az egész családot nagyon megkínozta. Betegségének lényeges része volt, hogy nem érdekelték a gyermekei, így aztán a mi életünkből hiányzott a stabilitás, miközben anyánk újból és újból hosszú időt töltött kórházban.
Ez fölforgatta egész gyermekségemet - anyám képtelen volt szeretni engem. Tizennégy évesen már gyermeket szültem, és ez éveken át tartó szexuális visszaélés következménye volt. Terhességem idején sok héten át kint aludtam a téli utcákon, mert megszöktem hazulról, teljes érzelmi zavartságomban, mert nem volt kar, amely fölfogjon engem... Úgy tűnt nekem, Isten is megfeledkezett rólam, pedig hittem az ő valóságos voltában, de ez csak …