KÖZELEDJÉL MINDIG EMBÖR
Zsoltár 37.4
SZENT PÉTERNEK ÉS SZENT PÁLNAK
ÁLDOTT ÉS SZENT ÜNNEPNAPJÁN
SZENTELÉSEM EMLÉKNAPJÁN
ÍRTAM ÉN MÖG EZT AZ ÍRÁST
KÖZELEDJÉL MINDIG EMBÖR
S ADTAM ÉRTE ÉN NAGY HÁLÁT!
KÖZELEDJÉL MINDIG EMBÖR
egyre jobban szomjasabban
bátrabban a Szent Istenhöz
amint Mózes közeledött
sivatagban lassan lassan
figyelmesen óvatosan
kissé félve és szorongva
attól amit Ő ott látott
mégis lassan közelebb mönt
vonzódva és kíváncsian
sodortatva szeretettől
a lángoló el nem égő
csipkebokor ismeretlen
még nem látott folytonégő
ki nem alvó élő tűzhöz
amely lángolt a bokorban
Aki lángolt a bokorban
sivatagnak közepében
s letérdelve gyönyörködött
öreg Mózes csipkebokor
el nem égő szépségében
feledkezve dolgairól
feledkezve az időről
öreg Mózes gyönyörködött
Benne egészen addig még
megérezte mellében él
megérezte már benne ég
és lelkében imádta már
Őt a mindig tűzben égőt
Őt a mindig tűzben élőt
Őt aki most hófehéren
mégis tűzben élő tűzben
közeledik az embörhöz
ahhoz aki imádja Őt
s Őt szemlélve gyönyörködik
önfeledten szerelmesen
mindig az Ő szépségében
meghallgatja és megadja
a Szerető és Szent Isten
lelke szíve kéréseit
most és mindig nagy örömmel
Őt imádó szent embörnek
mert Ő ilyen Szent irgalmas
Aki mindig mindig csak ad
szeretetet és szerelmes
gyönyörködést Hostiában
most és mindig mindörökre
glóri glóri hallelujah!
Mindazt amit most olvastál
vagy meghallgattál Te éppen
zsoltár harminchét négy
Igeverse tanította
indította és ihlette
holy holy hallelujah
írásra a papi lelkem
dicsőséges Szent Lászlónak
László Király ünnepnapján!
Dicsőség a Háromságnak
Atya Fiú Szentléleknek
miképpen kezdetben
most és mindig mindörökre
glóri glóri hallelujah
Hostiában szent szüntelen
önfeledten gyönyörködve
az ördögre mennydörögve
most és mindig mindörökre!